Tudod, ilyen az újmódi rendszer, Ebben a korban hős a gengszter, És az éjjel is nappal, Az élet nagy torta habbal, De az íze savanyú, A sorsod üres és iszonyú. Itt zenék szólnak és fegyverek, Itt mindenki mindig más lehet, A fiúk is lányok, az áldás is átok, De nem tűnik fel senkinek, És aki elvágja a torkodat, Az lesz a hírekben az áldozat.
Már nem az, ami volt, Én elhagyom e kort, Várnak egy szebb világban Már nem az, ami volt, Most elhagyom e kort, De Te csak élj a mában.
A tévét nézed, de ő is néz Téged, Ha az adás végetér, aznap Neked is véged, Nem élsz kétszer, De meghalsz újra meg újra Fogyasztói sorsodat Egy reklámember írja Nekem jöhet a bor, nem kell a bor, Se a láb, amely eltipor, Se a hálás utókor, Műemlék, márványszobor De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe, Amikor késő lesz a megrendülésre.
Már nem az, ami volt, Én elhagyom e kort, Várnak egy szebb világban Már nem az, ami volt, Most elhagyom e kort, De Te csak élj a mában.
